Vannak indittatásaim.

Van egy régi film, az Égigérő fű,  ez kertvárosi gyerekként nagy hatással volt rám, ami a lakóközösség összefogását illeti Poldi bácsi irányában. Ősrégi, körfolyosós ház volt ez, amiben sok pozitív ember lakott, például csokormintás otthonkás nénik, Ulman Móni ártatlanul, a szemetesek, akik kedvesek és segítőkészek voltak, de ők nem laktak ott.

Azt hiszem, hogy amikor végül egy belvárosi kőrfolyosós házba költöztem, és a közvetlen szomszédunk - A Banya - egyik reggel levágta a kertbe ültetett virágaink fejét, az idilli kép végleg összeomlott.

A házunk nem éppen Janikovszky Éva által megálmodott közösség másolata. Sokkal inkább hasonlít a Muppet Show két öreg fősavazója, Statler és Waldorf eszemecseréjére, amit a színház erkélyéről borítnak a lenti sorokra, illetve hallható körzeten belül mindenki egyébre. A gangon terpeszkedve, és bár csokormintás otthonkában és mamuszban, de ez mégsem ugyanaz: szobakutyaugatással és rikácsolással kedveskednek.  A Banya, meg a volt Házmester, akik direkt az ajtónk előtt, a lépcsőfordulóban vitatják és ütköztetik meg  az egójukat az aktuálpolitikától a szemétdíj emeléséig terjedő spektrumon. Ekkor lakótér-társam gyakorta leskelődő pozíciót felvéve libbenti meg a függönyt.

Ezek alapján az emberi jóságba és a közösségekbe vetett alapvetően nyájas és pozitív töltetű hitem a kezdeti megingás után szilánkokra tört.

Ezek alapján úgy vélem, hogy mások mérhetetlen hülyesége nagy érdeklősére tehet szert.

Ezért összegyűjteném minden városszerte megtalálható Banya és volt Házmester és kotnyeles boltoskiasszony, és a buszmegálló közönsége által kimondott véleményt, intrikát és vérigazságot.